Tal�n m�gis itt az ideje, hogy higgyek az eddig lehetetlen, el�rhetetlen - vagy annak t�n� - dolgokban? �gy t�nik, igen. A sok probl�ma ut�n �gy �rzem, az �letem kezd vissza�llni a rendes ker�kv�g�sba...Vagy m�g ann�l is jobb lenne a helyzet? �gy t�nik, igen. Ugyanis az �lmom kezd val�ra v�lni. �s most nem a sz�n�szi t�rekv�seimre gondolok - azoknak m�r �gyis l�ttek -, nem. Ez�ttal mag�n�leti dologr�l van sz�. T�bb h�tig �gy t�nt, hogy a sr�c, aki�rt odavagyok, m�gsem a Nagy �. Pedig �n annyira akartam, hogy az legyen! V�gig azt mondogattam magamnak �s a k�r�l�ttem l�v�knek, hogy ez annyira nem fair, �s hogy az �let igazs�gtalan. �m most az eg�sz helyzet vett egy 360 fokos fordulatot, �s most �pp ott tartok, hogy holnap tal�lkozok a sr�ccal. Persze csak ha minden j�l megy. Annyira, de annyira izgatott vagyok! Szerintem a pulzusom m�r az egekben van. De mit tegyek? Dolgoznak a boldogs�ghormonjaim *__* Most k�zel vagyok ahhoz, hogy szinte t�k�letesen boldog legyek...nem sz�rhatom el!