A c�mr�l �d�kat lehetne zengeni, m�g ak�r egy kisebb reg�ny is �sszej�hetne bel�le. A l�nyeg, hogy �n m�r lassan nem �rtek semmit. Isten most az�rt teremtett minket, hogy �jabb �s �jabb akad�lyokkal ker�lj�nk szembe, majd pedig kisebb-nagyobb neh�zs�gek �r�n lek�zdj�k �ket vagy az egyik ilyen akad�lyba ess�nk pof�ra, �s t�bb� ne akarjunk felkelni?? Ki tudja, mi �rtelme van az �letnek...a vil�gnak? Mert �n lassan m�r annyira elbizonytalanodom, hogy az �lni-akar�som is szertefoszlik...Sokszor mondom magamnak, hogy "h�, szedd m�r �ssze magad! Nincs �rtelme magadba zuhannod, lesznek m�g �r�mteli pillanatok az �letben", de az �szt�nz� besz�dem ut�n egyszercsak �szhez t�rek, �s ism�t k�t l�bbal �llok a f�ld�n. Igen, minden bizonnyal lesznek/vannak boldog pillanatok, melyek�rt "�rdemes �lni". De mit tegyek, ha azok a bizonyos pillanatok egyszer �gyis k�dd� v�lnak? Nem l�tezik t�k�letesen boldog ember, nincs olyan, hogy valakinek t�k�letes lenne az �lete! Hi�ba voltam boldog egy darabig, annak m�r v�ge! Minden v�get �r egyszer, pont mint az �let...Nem baj, �n b�rni fogom, nem omlok �ssze! Minden rosszban van valami j�, �s ford�tva! Csak v�rnom kell "a pillanatot", ami majdcsak boldogg� tesz! �s j� el�re megmondom: ha egyszer elj�n "a pillanat", megragadom �s t�bb� el nem eresztem!

Ui.: kicsit tal�n depis volt a monol�gom, pedig higgy�tek el, nem annak sz�ntam xD Egy�ltal�n nincs most rossz kedvem, mind�ssze kiadtam magamb�l az �rz�seket, melyek felhalmoz�dtak bennem az elm�lt napokban.